Másfél évtizedet volt kénytelen várni mind a szűk szakmai, mind a szélesebb olvasóközönség, hogy a nagysikerű A nyugalom után egy újabb Bartis-regényt vehessen kézbe. A 2015 őszén megjelent A vége címet viselő könyvet ráadásul terjedelme (600 oldal) is könnyen arra predesztinálja, hogy - Spiró György egykori mondását megidézve - úgy kezdjük el olvasni: no, hát ez alatt aztán tényleg beszakad majd az asztal!

Eredeti megjelenés: felonline.hu

Köztudott, hogy az internet széles tárháza a legkülönfélébb összeesküvés-elméleteknek. A minap például azt olvastam valahol, hogy az ebolát Bill Gates találta ki, mivel az a célja, hogy később az ellenszernek hazudott méreggel irtsa ki az emberiséget. A sok ehhez hasonló zagyvaság közt talán fel sem tűnt volna ez az elmélet, ha történetesen nem egy időben olvastam volna Péterfy Gergely Kitömött barbár című regényével, aminek az egyik fontos cselekményszála az 1833-as kolerajárvány és az azt kísérő lázadás.

Eredeti megjelenés: Kalligram, 2015. január

Némiképp leegyszerűsítve a jelenséget, egy történelmi regény szerzője előtt alapvetően két lehetséges út áll: egyrészt a jelenkorból visszatekintve mintegy a múlt homályába vesző, nehezen rekonstruálható emlékek utáni nyomozás eredményeként tálalja az olvasó előtt a megjeleníteni kívánt korszakról szóló történetet, vagy pedig lefejtve az eseményekről a később rátelepedett tapasztalatot és értelmezést, megkísérli rekonstruálni, az akkori kor embere hogyan viszonyult az utókor által történelmi jelentőséggel felruházott eseményhez, egyáltalán érzékelt-e belőle bármit is.

    Eredeti megjelenés: kulter.hu

„Soha nem hallgattuk meg eléggé figyelmesen azokat, akik húszévesen öregemberek lettek, pedig tanúvallomásuk lehetővé tenné, hogy feltárjuk a borzalom útjait” – kevés ennél fontosabb felismerésre jut az elbeszélő Jean Rouaud regényében, talán csak a címben található kifejezés leghitelesebb jelentésének megtalálása lesz még ennél is hangsúlyosabb.